Elnyeli majd a napot

Novella

Mi az, vagy ki az az eszképista...?

Kaptam visszajelzést emailben, aminek nagyon örülök, és felmerült, hogy talán nem tiszta, mit értek ez alatt a fogalom alatt. Bennem meg felmerült, hogy nem a hivatalos jelentését használom talán, illetve elgondolkoztam azon is, hogy mit jelent számomra a szó, és miért választottam egy ilyen fura főnevet a blog címeként, miért nem lett ez valami szerzői blog, énblog vagy stb. Egyáltalán nem szeszélyből vagy sznobériából neveztem el így a blogot.  Nagyon személyes okai vannak. Mindegyik kérdésre hoztam választ, ha érdekel, olvashatod is... Ez most kivételesen hosszú lesz, bocsánat előre is.

Mi ez?

 Olvastam Max Barry regényét, a Lexikont, de most nem erről szeretnék írni kezdésként, hanem arról a gondolatról, amit a Köszönetnyilvánításban találtam, ugyanis nagyon megragadott. A könyv a Gabo kiadó gondozásában jelent meg, és ha valaki szereti a krimis, fordulatokkal teli urban fantasyt, akkor szeretettel ajánlom.

A 488. oldalon találhatóak ezek a sorok:

 "És te itt. Neked is köszönöm, hogy azok közé tartozol, akik szívesen vesznek könyvet a kezükbe. Igazán nagy szó. Múltkoriban találkoztam egy könyvtárossal, aki azt mondta, nem olvas könyveket, mert egész nap azokkal dolgozik, és otthon szeretne inkább kikapcsolódni. Azt hiszem, egyetértünk abban, hogy ez pokoli hátborzongató. Köszönöm neked, hogy szükséged van történetekre, méghozzá olyanokra, amik a fejedben játszódnak le."